Főmenü

Fenntartja a NIOK.
 

Beszámoló adatok helyett álljon itt egy élménybeszámoló, ami többet mond minden számnál:

Telekgerendási tábor 2014

Körbe üljük a tábortüzet az utolsó esténken, és Gizi táborvezetőnk felkér
bennünket, hogy mondja el mindenki, hogy érezte magát a táborban.
Hallgattam a többieket és azon gondolkodtam, mit is mondhatnék. Szép sorba
jutottak eszembe az események, mintha egy filmet néznék.

Június 28. „középdélelőtt” 11 órakor jöttek értem, négyen fogadtak a
kocsiban. Jaj, bocsánat!  Öten mert Bolyhoska a tábori kutyus is velünk
tartott. (Oda felé öröké a lábamnál feküdt. Már arra gondoltam felrakom a
lábaim az előttem ülő Dorka nyakába, mert már úgy el volt zsibbadva.) Még
négy személyt gyűjtöttünk össze, és így értünk 19 Óra körül a
telekgerendási táborba, ahol már tavaly is voltunk. Nagyon jó volt újból
látni, és megölelni a régi ismerősöket, és örültem az új táborlakoknak is.
Jókat játszottunk, kézművesedtünk, és nagyokat kirándultunk. Békéscsabára
mentünk először egy játékbarlangba, ahol bowlingozhattunk. Nekem nem nyerte
el a tetszésem. Inkább kipróbáltam a léghokit, abba egész beleszerettem. És
a billiárdot is kipróbáltam. Ott elfogyasztott pizza ebéd után, 3 múzeumba
is lehetet menni, ki melyikbe? Munkácsy,- Gabona vagy Baba múzeumba. Én a
Munkácsyt választottam, ami érdekes volt. Utána a főtéren találkoztunk és
megnéztük Weöres Sándor gyerekverseiből összeállított Bóbita című zenés
színdarabot. Nagyon aranyos volt.  Ellátogattunk Gyulára is, az egyik híres
cukrászdában, mindenki kedve szerint választhatott két gombócot, és az
elfogyasztása után elsétáltunk a várhoz, ahol tavaly is voltunk. Aztán
pénteken elmentünk Hódmezővásárhelyre, strandra. De mielőtt bementünk
fürdeni sétáltunk egy nagyot a városban. Ez is nagyon szép rendezett város,
mint Békéscsaba, és Gyula. Eljött a szombat délután, amikor a már tábor
első napján meghirdetett „Ki mit tud gálán” bemutathatott egy vagy több a
héten gyakorolt produkciót. Én a Mindenki tánca keretében adtam elő két
remek partneremmel, a Rajongás című produkciót. Amiben Levi sztár énekest,
Kati a testőrt játszotta, én meg a rajongót alakítottam.  Én voltam a
„forgatókönyvíró”, rendező és koreográfus. A történet egyszerű: egy kedvenc
énekesem koncertjén vagyok, (nem nehéz kitalálni kire gondoltam közben, bár
már Leviért is rajongok, olyan jó volt, meg Katiért is). Ott csápolok a
színpad előtt, és mindent elkövetek, hogy közel jussak kedvenc énekesemhez.
De a testőr akadályoz. A csattanó pedig: csúszópénzt adok a testőrnek, és
az énekes egyből lejön a színpadról, átölel és készül a várva várt
kiküzdött, közös fotónk, - ami sajnos elmaradt, mert a szobámban,
felejtettem a fényképezőgépem, pedig azt mondták, hogy nagyon jók voltunk.
A többi produkció is tetszett, mindenki remekelt.

… nézem a tűzjátékát, és egyszer csak azt hallom, hogy a mellettem ülő Bemi
befejezi beszédét, és odasúg –Te jössz. – És én elkezdtem mondani, - nem
vagyok a szavak embere, inkább eltáncolnám. Köszönöm, hogy itt lehettem.
Egy percig se unatkoztam, nem is vonultam félre olvasni. Nagyon szuper volt
minden. Nagyon köszönök mindent.

Másnap vasárnap érzékeny búcsú után, indultunk 10 órakor kilencen + 1
Bolyhoska.  Én 17 óra után érkeztem vissza Piliscsabára.

Csak egy baj van, hogy hamar vége lett. Így már tegnap óta reménykedve
várom a következő tábort.

Kiss Adri

(1 kép)


 

Az adjukossze.hu fejlesztője az ExpertWEB Informatikai Kft.